Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Egy kis csali?! / Aisukuriimu /

2010.05.08

SAGA POV

 

Szinte már mindenki megjött... kezdve az Alice Nine-al, a GazettEn át, a Sug-ig.
Takeru idegesítő hangja idáig elhallatszott....fülemhez kaptam...néha ha nem figyel, tisztára visítós hangja lesz...
Rosszabb mint egy csecsemő...komolyan azok nem üvöltönek ennyire, mint ez a kis töpszli.
Rukival nem is törődve elmentem a saját bandámhoz, s leűltem közéjük.
Egy pillantásra méltattam csak a szobatársam...s ez is elég volt ahoz, hogy egy gonosz mosoly jelenjen meg ajkaimon.
Hihetetlenkedve nézett rám, s leragadt az ajtóban.
Győzelem ittasan felkuncogtam, s immár Torának szenteltem a figyelmem.
- Saga-sama....milyen Rukival egy szobába?? Már megvolt??? -vigyorogta.
Kössz Tora...mégis ilyen vagyok én?! -Igen...-vágná rá egy mosoly kíséretében.
- Iie...-sóhajtok fel. - De van egy tervem...és te segíteni fogsz nekem!!! -vigyorogtam rá, mire lesápadt.
- Azt felejtsd el...-tiltakozott, s még a hatás kedvéért az asztalra is csapott.
- Tora...muszály segítened.... -néztem rá tetetett mérgességel.
- Iie...emlékeszel, legutóbb is,hogy jártam, mikor segítettem neked?? -morogja.
Persze, hogy emlékszem...hogy is felejthetném el?! Nem is tudja, milyen lelki ismeret furdallásom volt.
- Miattad tört el az orrom....- nyavajogta, s végig simított saját orrán.
- Tudom, és gomen, de itt semmi ilyenről nem lenne szó....-mosolyogtam rá.
- Háh.... - röhögött fel, s szemei szinte szikráztak. - Legutobb is ez volt" ugyan, Tora...nem lesz semmi gond..." - utánozta elég jól a hangom.
Felmordúltam.
Faszom...akkor is ráveszem.
- Kapsz egy rekesz sört...-vigyorogtam ,hogy lekenyerezzem, de ebben az esetben, inkább lesörözzem.
- Iie...mindig én jövök ki rosszúl a bosszú hadjárataidból...-nyöszögte síros hangon.
Oh...azt hiszi, megint verekedni kell....kis naív tigris...
- Semmi ilyesmiről nincs szó....-mosolyogtam sokat sejtően, mire nagyon meglepődött.
- Akkor?? - nézett rám nagy, kíváncsi szemekkel.
- Féltékennyé fogom tenni Rukit...és te segítesz ebben nekem...-nevettem fel magabiztosan.
Arca szinte minden színt kezdett játszani...elöször elszürkűlt, majd mérgesen vörösödött el.
- Oh...nem sikerűlt a Nagy Saga-samanak a kis Chibit megszerezni!!! -vigyorogta gúnyosan.
Mérgesen megráztam a fejem, s gyengéden arcon csaptam, mire ismét átment komolyba.
- És nekem mi szerepem lesz ebben??-kiváncsiskodta. Hát...drága tigris....te leszel az, akivel féltékennyé teszem majd a Chibit.
Mellé másztam, s hozzá döntöttem testem.
- Te leszel az a szerencsés, akivel teszem féltékennyé...-vigyorogtam, mire lesápadt.
- Saga... ez nem valami jóötlet.... -motyogta, mire csak felnevettem.
- De igen, és te úgyis segítesz... -vigyorogtam, mire felsóhajtott.
Háh...tudtam én, hogy Torára számíthatok...végül is mire vannak a legjobb barátok?!
Még egy utolsót Ruki felé pillantottam, aki elvolt foglalva a saját banda társaival.
Hm...megleszel Chibi...biztos vagyok benne...és nem csak egy éjjelre kellesz...
 
Kellemesen telt el a reggeli...Jó volt újra a saját bandámmal lenni...Nem mintha Ruki társasága kevésbé tetszene...de velük más...
Vidáman nevetgéltünk, s viccelődtünk. Hírtelen Shout az ölembe húztam, de nem is lepte meg...Hiszen tudja, hogy ilyen vagyok...nem veszi komolyan...nincs is miért...
Mindig is ilyen voltam...egy-egy felkínálkozó pillanatban letaperoltam valakit, netán meg is csókoltam...Érzések nélkül...hiszen csak szórakozás az egész...semmi más.
Tekintetem hirtelen Hirotora tévedt, akinek szemei igencsak másfelé néztek...
És ez a más....ööö....Kai?!...
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam...remélem csak kápráznak a szemeim....ez nem lehet....
A vicc meg az, hogy Kai is ugyanolyan pillantásokat lövel Hiroto felé.
Csak nem?! Ezek ketten??
- Őszintén Hiroto.... megleptél... - vigyorogtam el gúnyosan, mire megrázta a fejét, s értetlenül rám nézett.
- Ne haragudj Saga-sama ... nem figyeltem.... -dadogta zavartan.
Muszáj volt el vigyorodnom... ezt nem hagyhatom szó nélkül...akkor nem én lennék.
- Valahogy csak nekem tűnt fel, hogy mennyire bámulod a GazettE dobosát....- vigyorogtam, s szavaimtól elvörösödött. Há...talált....és már süllyed is.
- Saga -sama....hülyeségeket beszélsz... -motyogta, s tovább vörösödött.
Persze...én tévedek... de azok a pillantások , amiket váltottatok, elárultak nekem mindet.
- Egy... láttam, hogy bámuljátok egymást.... -vigyorogtam. - Kettő....ha még egyszer, csak egyszer is Saga-samanak mersz hívni, kiheréllek....ami a jelen helyzetben szegény Kainak lenne rossz.... - kacagtam fel gúnnyal teli hangon.
Elsápadt, s dühösen csücsörítette ajkait...
- De... azért érdekelne, hogy melyikőtők van alul... mindketten olyan cuki kis ukék vagytok.... -nevettem, mire Tora oldalba vágott,
hogy már elég lehetne....Elég?! Hiszen csak most kezdek igazán szórakozni....
- Saga-sama... -ejtette ki direkte ezt az utálatos nevet, s nézett rám. Szeme dühösen szikrázott...Lemerem fogadni, ha szemmel lehetne gyilkolni, akkor más valószínűleg nem lennék az élők sorában.
- Igen Kai kis cuki ukécskéje?? -nevettem fel jóizűen, mire Tora kiráncigált az étkezőből.
Még mindig röhögtem, de mentem vele. Ez annyira jól esik...Pon mindig is hirtelen haragú volt, de egyszerűen imádom húzni az agyát.
- Mért vagy ennyire bunkó??? Talán fáj, hogy szerelmesek??? -morogta, s vállamnál fogva a falhoz nyomot.
Sze...szerel...MIII???? Szinte el tudtam volna üvölteni magam....Ezek szerint csak én nem tudtam a dologról... na szép.... jól esik mondhatom.
- Ti...tudtatok róla?? - kiáltottam egyre idegesebben.
- Hai... neked pont ezért nem akarta elmondani... mert mindig bunkó vagy, s nem törődsz a másik érzéseivel...-mosolyogta elnézően.
Dörmögtem egy sort, s a cipőm orrát kezdtem a tekintetemmel szugerálni.
Be nem vallom, hogy igaza van...de csak részben...na jó.... teljesen...de akkor is...
Ez szemétség volt...
Megpróbáltam kitörni Tora karjaiból, de nem engedett....erősen markolta a vállam, s szorított a falnak.
- Tora enge....- itt megszakadt a mondat, ugyan is száját szorosan enyémre tapasztotta, s nem  engedte befejezni a mondatot.
Ez meg bolondult?? Mit akar tőlem???
Megpróbáltam eltaszítani, de ekkor gyengéden betuszkolta nyelvét számba. Ha akartam is volna tovább tiltakozni, most semmiképp sem ment volna...
Az egészben az a legbotrányosabb, hogy viszonoztam forró csókját, s igen is...nagyon élveztem... Ahogy azok a puha ajkak enyémre forrnak, s nyelve izgatóan gyorsan mozgott számban.
Egyszóval csodás...
Feltudtam volna sóhajtani, de amilyen hirtelen csókolt meg, ugyanolyan gyorsan vált le ajkaimról.
Vadul kapkodtunk mindketten levegő után, s értetlenül néztem rá.
Ezzel mégis mit akart most?? Jó, bizonyosan benne lennék egy menetbe, de éppen RUKIT akarom megszerezni.
- Mire volt ez jó??? -vigyorogtam rá, mire vállat vont.
- Azt mondtad, hogy segítsek Rukit féltékennyé tenni... - nevetett fel, s átkarolta vállam.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.