Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4.Felmentő sereg /Aisukuriimu/

2010.05.08

SAGA POV

 

- Hai...de ezzel akkor sem értél el most semmit, mert nem látta.... -sóhajtottam fel. Ez hülye... tényleg teljesen elment az esze...vagy lehet már most bepiált?! - Tora... ittál ma már valamit??? -mosolyogtam gúnyosan, mire egy nevetést váltottam ki belőle. De jó kedve van valakinek...bárcsak ezt elmondhatnám magamról is.
- Nem...nem ittam semmit.- vigyorogta, s láttam, hogy valami eszébe jutott, csak nem akarja megosztani velem.
Mérgesen oldalba böktem, mire elnevette magát, s vállam karolva elindultunk vissza az étkezőbe.
- Tudod, most, hogy lesmároltalak pirosak az ajkaid!- nevette, mire leesett, hogy mér csókolt meg. Hogy nem jöttem rá?! Pedig nem vagyok hülye.... nah jó...csak néha.
- És...ha így megyünk vissza...egymás karolva, mosolyogva, akkor a kis Chibinek felfog tűnni a dolog...- mosolygott büszkén. Gratulálok Tora...ez még tőled is jó ötlet...
- Arigatou... nem is vagy olyan hülye, mint amilyennek gondoltalak! - kuncogtam, s derekára fűztem kezem.
Így mentünk vissza....egymást ölelve, s nevetgélve...
Páran fel is néztek, s elkerekedett szemekkel, s leesett állal tanulmányozták a látképet...azaz minket.
Jaj Tora... remélem meglesz ennek az eredménye...mert ha nem, akkor tuti vége van...Vagy levágom azt a vámpírfejét, vagy kettébaszom...más lehetőség nincs....nálam, hogy is lenne...
Vigyorogva mentünk el az asztalunkig, s ott Hiroto mérges nyuszi pofija volt az, ami feltűnt legelőször.
Egész feje vörös színbe pompázott, ami valljuk be, nem igazán állt neki jól.
Elnevettem magam...nem bírtam ki....
Felnéztem Torára, aki rosszalóan megcsóválta a fejét, s leült. Mellé telepedtem, s mellemen keresztbe font kezekkel, vigyorgó
arccal néztem Ponra, aki éppen engem osztott ki.
Ilyenek hangzottak el: " Saga-sama te egy bunkó paraszt vagy" vagy " Tiszteletben tarthatnád mások érzelmeit" blabla...
Nem értem, mire jó ez a sok rizsa...
Unott arccal bámulok magam elé, s tekintetem össze találkozik Rukiéval.
Aki pont engem néz....biztos vagyok benne, mert mikor gúnyosan elmosolyodtam, elpirult, s elkapta rólam tekintetét.
Oh...csak nem ilyen hamar bele esett a nagy Saga hálójába...
Elégedetten elmosolyodtam, s elfordítottam róla tekintetem...Már előre látom, hogy mi lesz...
Torához fordulok, s győzelem ittasan elvigyorodom.
- Most már biztos vagyok benne, hogy meglesz a Chibi... - formáltam némán ajkaimmal a szavakat.
Szerencsére megértette, s ő is felnevetett.
Persze a többiek értetlenül bámultak ránk, mint ha bolondok lennénk...Hm...van benne némi igazság...
 
*
 
Mikor már mindenki felkelt a helyéről, hogy befejeztük a reggelit, s indulnánk vissza, egy kopaszodó faszi intett, hogy
üljünk le...
Vonakodva, de eleget tettünk a papóka kérésének. Minden szem rá irányult, s vártuk, hogy vajon mit akar tőlünk.
- Mi a fasz?? - morgott Hiroto, s duzzogva bámult Kaira vágyakozó tekintettel.
Ezt nem hagyhatóm szó nélkül... szinte értem kiállt ez a helyzet.
- Oooh.... csak nem lenne jobb programod Kaival?! - nevettem fel, mire hirtelen egy kéz tapadt számra.
Felnevettem, s bele nyaltam abba a tenyérébe, ami számon volt.... A gazdája felkuncogott, s rájöttem, hogy ez csak Tora lehet.
Megcsóválta a fejét, utalva az előbbi gúnyos kérdésemre, s intett, hogy maradjak csendben.
Kösz Tora...legalább te ne bassztass...vagyis...nem szó szerint....Mondjuk kipróbálnám, hogy milyen lehet Torával....
De elsősorban a Chibi kell nekem....
Mielőtt rákattantam volna a témára, az idős fasz közelebb jött hozzánk, s köhintett egyet, ezzel felhívva magára a figyelmet.
Felmordultam, s néztem azt az embert, amint egy borítékot halászott elő a zsebéből.
Komolyan ez a pojáca egy kiköpött akta kukac... A kopott zakójával, az irat tartójával na meg a vastag keretes szemüvegével.
Lassú, s nem törődöm kézmozdulattal felnyitotta a borítékot.
Kihajtogatta a papírt, s gyorsan átfutotta a szemével....Magában elismerően hümmögött, s tekintetét végig hordozta rajtunk.
Mérgesen csaptam az asztalra... Nem a türelmességemről vagyok híres az biztos...
Rám emelte tekintetét, s farkas szemet néztünk.
A hülye vén fasz... még fel is akarja baszni az agyam... ami jelentem, lassan sikerül is neki.
Már épp beszólnék neki, mire mindenki rám néz, s Tora megsimítja a hátam.
Felsóhajtok, s nem szólok semmit...
Az öreg diadal ittasan elmosolyodott, s feljebb tolta azt az ócska szemüvegét orrán.
Újra a papírnak szentelte becses figyelmét, s fennhangon felolvasta a feladót.
PSC....Miért nem ért meglepetésként?!
Sosem hagynak minket nyugton...még egy nyaralás alkalmából sem... nem kell nekik ürügy, hogy bármilyen napszakban felkeressenek minket...
Lassan rátért a lényegre, s elkezdte felolvasni...
" Reméljük, sőt ...biztosak vagyunk benne, hogy mind annyian jól érzik magukat...
Hogy még jobb hangulatot csináljunk, mind maguknak, mind a környékbelieknek,
egy érdekes feladatot találtunk ki...
Az összes Jrockos bandát felosztjuk...Külön csapatokat hozunk létre, s ezek a
haza utazásig, egy bandát fog alapítani...
Ennek természetesen az a célja, hogy jobban meg ismerjék a másikat, s jól is érezzék magukat.
A banda felosztását egy külön lapra írtuk ki, amit mindenki majd megtalál a szobájában....
A feladat egyik része az lesz, hogy hozzanak össze egy új dalt, s a másik, hogy a haza utazás
elötti este még egy kissebb koncert féleséget is rendeznek a helybélieknek.
Kívánunk jó munkát, ami remélhetőleg szórakoztató lesz...
Sok sikert!!!
PSC"
 
A szöveg felolvasása végén gyorsan vissza csúsztatta a papírt a borítékba, s azt kabátja zsebébe.
A döbbent arcokat látva elmosolyodott, s már el is ment.
Tora megrázott, mire rá jöttem, hogy mi is hangzott el pár perce.
Lassan kezdtem felfogni, s kissé ideges lettem... kissééé?! Szinte örjöngtem....
Ezt mégis, hogy a francba gondolják... össze raknak minket más zenészekkel, s egy új dalt is akarnak...
- Ez nem egy egyszerű nyaralásnak indult??? - visította Hiroto, s előre is a fejét fogta.
Most az egyszer egyet értek vele.... én nyaralni, kikapcsolódni jöttem...nem itt is görcsölni...
- Hogy rohadjon le a redvás fasza annak a köcsögnek....- üvöltöttem ezzel is a PSC vezetőjére utalva.
Szinte futottam fel a szobába.... Épp, hogy benyitok, Ruki felsikít.
Mellé rohanok, s ijedten nézek rá. vezetőjére célozva.
Felpattantam, s már mentem is vissza a szobába... tudnom kell, hogy kikkel osztottak egy bandába...
- Mi van??? Miért sikonyálsz, mint egy kislány??? - mosolygok, s kihallatszik a gúnyolódás a hangomból.
Felmordul, s arcomba csap egy papír darabot.
Morogva szedem ki a képemből, s futom át a tartalmát.
" A csapat:
v: Ruki
gu: Aoi
gu: Kazuki
b: Saga
tr: Yasuno
 
Mire a végére értem elkerekedtek a szemeim, s legszívesebben elmosolyodtam volna.
De nem tehettem, mivel az nem volt benne a tervembe....
Nem törődöm módon megrántom a vállam, s az asztalra helyezem a papír darabot.
- Semmi reakció?? Egy gúnyos mosoly?? - néz rám, mint aki szellemet látott. -Semmi???
Elhúzom a szám, s csak egy vállrándítással válaszolok neki.
Mérges fúj egyet, s kimegy a teraszra cigizni.... Menj csak Chibi....de ne hidd, hogy 
most utánad megyek....
Nem , nem... ezúttal majd te fog utánam jönni...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.