Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Lebuktál / Aisukuriimu /

2010.05.17
Ruki POV
 
Sagara pillantottam, akinek arcán a kielégülés látszott. Mit ne mondjak, amit pár perce csináltunk, az igencsak jól esett. De még hogy... Isteni volt... De azt sem bántam volna, ha véletlenül megdug. Viszont láttam rajta, hogy esze ágában sem állt. Inkább a kezűnkkel segítettünk egymáson.
- Saga... szerintem jó lenne felöltözni...- sóhajtva kelek fel mellőle, s a törölközöm után kutatok. Nem is nézek rá vissza... Miért tenném?!
- Hova sietsz?? Nem maradsz még?? - miközben beszélt, végig simított hátamon, de most ez sem hatott meg. Eszembe jutott valami, és ez most kissé fájt.
- Nem maradok... Így is biztos, ha Tora ezt megtudja, akkor kicsinál. - morgok, s a derekam köré csavarom a törölközőt. Gyorsan felpattanok mellőle, s beviharzok a fürdőbe, egy sort és egy trikó kíséretében. Nem szabadott volna ezt az egészet. Hiszen, Saga és Tora együtt vannak. Legalábbis szerintem... Különben nem nyalták-falták volna egymást mindenki előtt. Na jó, nem mindenki előtt... De akkor is... Csak szórakozásból biztos nem másztak volna bele egymás szájába, Az elképzelhetetlen. Ezt még Sagaból sem nézem ki.
Beálltam a zuhany alá, s megnyitottam a vizet. A nekem megfelelő hőfokra állítottam, s magamra folyattam. Mikor a víz a bőrömhöz ért, egy sóhaj hagyta el ajkaim. Annyira kellemes a víz...egész nap itt tudnák állni, s csak élvezni a semmittevést. De nem lehet... Lelki energiát kell gyűjtenem, hogy egy új bandában csillogtassam meg a tudásom. Sőt...még egy dalt is kell írnom...ez benne a legrémesebb. Nem is ismerem annyira őket, hogy tudjam, mennyire jók...sőt...szinte semmit sem tudok róluk. Na jó, Takashi kivétel... az utóbbi egy-két napba eleget tudtam meg róla....Mondjuk milyen cukin sóhajtozik, meg nyög fel...
Na Ruki...elég...- szidom le saját magam, hogy ilyen piszkos gondolataim vannak. Rá adásul Sagaról. Ez több mint rémes. A legrosszabb, hogy magamnak is bekell vallanom, hogy mennyire megkívántam. Igen. Én Sagat...azt az ego bajnok barmot... De ez van. Nem tudok rajta változtatni. Még ha szeretnék se. Pedig mennyire jó lenne elfelejteni, úgy gondolni rá, mintha semmi sem történt volna közöttünk. De ezt nem lehet. Mert nagyon is történt...és abban is biztos vagyok, hogy ha akarnám, akkor még más is történne.
De nem akarhatom, mert, hogy ott van Tora. És én nem teszek tönkre egyetlen kapcsolatot sem, azért mert ő nagysága olyan szépeket mond nekem, vagy éppen a farkát a seggembe kívánja. Meg kellene tanulnia, hogy a párján kívül senkit se érintsen, s ne nézzen rá ragadozó tekintettel.
Meg is fogom tőle kérdezni, mi van közte és tigris között. Mert én tudni akarom. Minden áron, mert... Miért is?! Csak nem ennyire érdekel Saga?! Tényleg akarok tőle valamit, vagy csak egyszer érezni magamba, s élvezettel nyögni alatta?! Erre sajnos még én sem tudok választ adni, mert nem vagyok biztos semmiben.
A gondolatmenetem végére már kész voltam a fürdéssel, s elzártam a csapot. Magamra tekertem a törölközőt, ami még kicsit nedves volt az előző fürdőmtől. Tudom, hogy pár órán belül már másodszor fürödtem, de mindig ezt csinálom. Imádok tiszta lenni, s a saját illatomat érezni. Bebújtam a papucsomba, s kinyitottam az ajtót.
- Tora?? - nyíltak nagyra a szemeim, mert igen...ő volt itt, és Sagat éppen a falhoz préselte, oldalát simogatta, s ajkait csókolta. Ez...egyszerűen fájt... Miért ne fájt volna?! Hiszen nem is olyan rég, még egymáson feküdtünk, s a másikat kényeztettük. Még azt is mondta, hogy nem csak egy alkalomra kellek neki.... Erre tessék! Itt van Tora, és eszeveszetten, simogatják és csókolják egymást. Kurva jó érzés...tényleg.
Legszívesebben jól kiosztottam volna Takashit, hogy mégis miért csinálja ezt. De útközben meg gondoltam magam. Tora a kedvese...akkor miért ne tenné?! Velem természetesen csak szórakozott, s jól kihasznált. Kihasználta, hogy abban a pillanatban elgyengültem, s engedtem a vágyaimnak. Most viszont már látom, mekkora hibát követtem el. Hagytam magam, s ezzel egy hatalmas hibát követtem el. Biztos, most azt hiszi, hogy akármikor meg kaphat. De nem...ezek után nem szeretnék Sagaval semmilyen kapcsolatot. Még baráti viszony sem lesz köztünk, azt biztos.
- Áh...Ruki-san... - vigyorogta Saga-sama, mert időközben volt olyan kedves, hogy levált Tora szájáról. Oh, milyen figyelmes... be ne szarjak.
- Mi van?? - morgom kedvetlenül, s megyek át a szobába. Inkább bámulom egész nap a ruháim, mint őket. Egyszerűen gusztustalan amit Takashi csinál.
- Csak meg akartalak kérdezni, hogy nem-e mennél egy időre ki...  - mosolyogja hamiskásan. Ki menni?! Minek menjek ki?! Nekem ugyan annyi jogom van itt lenni...
- Nem...miért mennék ki?! Menj ki te!!! - csattantam fel, s néztem vele farkas szemet. Időközben Tora is utánunk jött, s kíváncsian szemlélte, hogyan öljük a szemünket egymást.
- Persze...majd kint fogok Torával baszni... - röhögte, mire még mérgesebben néztem. Nem bunkóságból, de ez nem teljesen normális. Sőt...kifejezetten ritka hülye.
- Felőlem akár az ebédlőben is csinálhatjátok a vendégek előtt, csak ne keljen ott lennem...- sóhajtok fel, s félre lököm a szekrény elől. Ekkor jutott eszembe, hogy már vettem ki ruhát, amit sikeresen bent hagytam a fürdőben. - Aj...faszom...- morgom, s már megyek is vissza.
- Oh...igen… van faszod… nem is akár milyen... - kiabálja utánam mire csak dobbantok egyet lábammal, s megyek tovább. Hülye bunkó fasz...arra nem gondol, hogy ez esetleg Torának rosszul esik?! Vagy... mi van, ha ő csak azért van Torával, hogy engem féltékennyé tegyen?!
 Elröhögtem magam. Persze...te is nagyon hülye vagy Takanori... - szidom le saját magam. Hiszen, honnan veszem én ezt a baromságot, hogy Saga és Tora csak megjátszák ezt az egészet...Ráadásul miattam. Ez több mint röhejes. Mármint az, hogy én ilyenekre gondolok.
Gyorsan magamra kaptam a ruhákat, s a törölközőmet a földre dobtam. Ha jönnek takarítani, úgy is elviszik. Felsóhajtottam, s kimentem. Körül néztem a nappaliban, de senkit sem láttam. Hál'isten, biztosan elmentek. Remélem találtak maguknak valami jobb helyet arra, hogy megdugják egymást. Uh...ha csak bele gondolok... Először is: azért vagyok mérges, mert megkért, hogy menjek ki addig, amíg megfektetik egymást. Másodszor: nem akarom, hogy Saga rajtam kívül mást is magáévá tegyen. Nehéz bevallani, de így van.
Átcsoszogtam a szobán, s kimentem a teraszra. Előhalásztam a cigit, s meg gyújtottam. Élvezettel szívtam bele a nikotin rudacskába, s kiakartam élvezni minden egyes pillanatát. Jó, tudom, hogy ez cigi, káros is, meg blabla....de ha egyszer ez nyugtat meg, mondhatni már, hogy ez éltet.... Nincs senkim, aki miatt nem szívnám. Senki nem aggódik, s mondja, hogy igenis tegyen le, s szokjak le róla. Egyetlen ember sincs az életembe, aki ezt megtenné.
Komolyan, mégis mit várok Sagatól?! Mire számítok, ha tulajdonképpen, tudom, hogy milyen?! Viszont, meglepődtem, mikor nem fektetett meg. El is csodálkoztam rajta. De így visszagondolva, már nagyin örülök neki. Akkor most az arcomba vághatná, hogy mekkora egy kurva vagyok. Milyen könnyen oda adtam magam neki, s, hogy ez biztosan mással is így van, nem ő az első, akivel pusztán csak egy kis kaland kedvéért lefekszem. -rettentően örülök, hogy nem történt meg. Még Tora miatt is lelki ismeretfurdalásom lenne.
Miután végeztem a cigivel, felkutattam a hamutartót, s elnyomtam. Vissza mentem a lakásba, s unottan lehuppantam a TV elé. A távirányítót magam mellé húztam, s váltogattam a csatornákat. Uram isten, hogy lehet ilyen filmeket adni?! Vagy ős régi az összes, vagy már egy csomószor volt. Ritka unalmasak. Most bánom a legjobban, hogy nem hoztam egy DVD-t sem. Már rég nézhetném a kedvenc filmjeimet, s nem az unalomba halnák bele.
Hirtelen kopogtatnak, mire felmordulok. Ha megint Saga szórakozik, és nem jön be magától, akkor tuti laposra verem, még ha tíz centi is van köztünk.
Kinyitom az ajtót, s megkönnyebülök, hogy nem egyes baszerosok állnak az ajtóba. Éppenséggel még csak nem is basszeros az itt megjelent személy.
- Kouyu… mit akarsz?? - dörmögöm, mire minden előzetes nélkül eltolja a kezem a ajtóról, s belép. Még be is csukódik maga mögött. Arigatou Uruha...-morgok magamba, s nézek rá mérgesen. Mégis mi a frászt akar?! Minek jött ide?!
- Csak beszélgetni...- mosolyogja, s kényelembe helyezi magát. Öregem...hogy egyedek milyen vakok. Nem veszik észre, hol nincs helyük.
- Miről tudnánk mi beszélgetni?? - ülök le vele szembe, mire rám néz, s csak mosolyog. Miért érzem úgy, valamit tud, amit nekem is kéne?!
- Hát..tudod... - vakarta meg a fejét. Na jó Uruha…  elérnie, hogy igenis érdekeljen, miért jött ide. Mert, nem baráti beszélgetést akar lebonyolítani velem, az biztos.
- Ki vele. TE vagy a legnagyobb pletyka fészek a PSC-be, mindent tudsz! -mosolyodom el kissé gonoszan. Tudom, nem jó taktika felhúzni az agyát, ha elméletileg számomra fontos információt tud.
- Mekkora egy bunkó vagy! - sziszegi, de erre csak mosolygok.
- Tudom...de mond már!
- Sagaról és Toráról van szó...- hogy tudtam!! Szinte biztos voltam benne, hogy erre fogunk kilyukadni. Mégis mi lenne ennél szebb téma?! Ruru drága legalább tud majd mit tovább adni.
- Ne kímélj! - sóhajtok fel. Ez hosszú és fájdalmas lesz. Főleg, hogy Uruha változat lesz. Ami tele van kitalációkkal. Pletyka Kouyou módra...
- Hallottam, mikor beszélt Toráva!  -anyám… mindjárt beszarok. Én is hallottam már, beszélni őket. Na és?! Ezt kell ennyire túl bonyolítani?!
- Egy bandában játszanak, jó haverok, miért ne beszélnének?!
- No, no...nem akármiről beszéltek.  -hűha...most már komolyan kíváncsi lettem.
- Mond már! Elég volt a bevezető. A lényeget, ha lehet. - erre duzzog egy sort, de látom rajta, hogy egy percen belül megnyílik a szája. Hiszen, nem tudja magában tartani a dolgokat.
- Rólad beszéltek Chibi...
- Rólam?? - most sokkoltam le. Mégis, miért kell rólam beszélni?!
- Hai...te voltál a téma...és nem azért, de nem olyan hülye ez a Takashi gyerek, mint amilyennek látszik...- teszi keresztbe karjait, s néz rám komolyan.
- Kifejtenéd?? Nem vagyok jósnő, hogy kitaláljam. És nem látok bele abba a csöpp agyadba - na jó, kicsit sértő volt, de ő húzza-vonja ezt az egészet.
- Jó, mondom. De ígérd meg, hogy úgy teszel, mintha semmit sem tudnál...- ajj...ez azért gyerekes. A következő lépés az lesz, hogy a kezem a szívemre teteti. NA, az már tényleg vicces lenne.
- Ígérem, csak bökd már ki !- nyöszörgök, ugyanis egyre türelmetlenebb vagyok.
- Ezek át akarnak téged vágni...Illetve csak Saga, de Tora segít neki... Ruki! Nehogy bedőlj neki! - értetlenül pislogtam.
- Gomen, de ebből alig lehetett érteni valamit. Esetleg, kicsit lassabban, érthetöbben.-ajánlottam, mire bólintott.
- Amikor reggel lementünk reggelizni, akkor ugye, Tora és Saga eltűntek egy időre.- bólintok. Eddig még nekem is világos. - Kíváncsi voltam, hova mennek, így csendbe utánuk osontam, és beálltam a kávé automata mögé. Persze, onnan figyelemmel kísértem az eseményeket... - bólogatott komolyan.
- Geci...felcsaptál kémnek?? - kuncogom. Ezt nem tudtam kihagyni. Olyan bele éléssel mesél. Komolyan, pályát tévesztett.
- Hülye...folytatnám! - felhúzza peckesen az orrát. - Minden bevezető nélkül Tora neki esett Mr. egoonak és nyalták-falták egymást. Kicsit ledöbbentem, de ugyanúgy figyeltem tovább őket...Mikor vége lett a nyálas résznek, Takashi, nem tudta mire vélni a dolgot, hogy miért esett neki Shinji. Ő viszont közölte vele, hogy ha féltékennyé akarja tenni a Chibit, akkor ilyeneket kell csinálniuk. Erre Saga győzelem ittasan elmosolyodott, s bólogatni kezdett. Ezek után jöttek vissza ölelkezve. - a végén felsóhajtott. Még egy ilyen dumagép, is kiszokott fogyni a levegőből.
- Szóval...engem akar féltékennyé tenni?? - kezd leesni ez az egész, de még mindig nehezen tudom felfogni.
- Igen. Csak azért van Torával. Téged akar hülyíteni, hogy szépen szét tedd neki a lábaid. - közli tárgyilagosan. Oh, ha tudnád Ruru, már milyen közel álltam hozzá, hogy magamba fogadjam...
- De, mit csináljak?? -mordulok fel, s nézek segély kérően Uruhára. - Jól hallottad egyáltalán??
- Szerinted hülye, vagy süket vagyok?? - morogja, s dühösen dobbant a lábával.
- Egyik sem. - dehogyis nem. - Csak biztos akarok lenni benne.
- Akkor hidd el. Mert ez így volt. És szerintem, valahogy cseszd át te is! Ne kérdezd, hogyan.
- Nem kell átbaszni. Egyszerűen nem fogom észre venni, amit Torával csinál...- kuncogtam, mire értetlenül nézett rám. Oh, hogyan is értené. Ezt csak én tudom. Mert, most megkönnyebbültem, hogy nincsen köztük semmi.
- ÖÖö...jó...te tudod. - bólintok. Felkell a fotelből, s egy gyors kéz fogás után elindult kifele. Megköszöntem neki sűrű hajlongások közepette az információt, s becsuktam utána az ajtót.
Hát, ez jó. Most lebuktál Takashi. Így legalább én is szórakozhatok egy kicsit vele. Hm… jó lesz úgy játszani vele, hogy közben azt hiszi, ő szívat. De mekkorát téved. -gonosz vigyor kúszott fel arcomra, s előre örültem. Mit fog ez kapni...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.