Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Chibi kell! / Fagyi/

2010.05.21
Saga POV
 
Miután a Chibi is ismét vissza ment a fürdőbe, Torával együtt gyorsan leléptünk. Nem volt most semmi kedvem ott maradni Rukival, aki igencsak ideges volt. Már pedig megtanultam, hogy egy ideges Chibit nem a legjobb móka csesztetni. Habár, a fagyis eset után, már nem tudom, mit gondoljak.
- Láttad az arcát?? - hoz vissza a jelenbe Shinji, miközben már le is értünk a büféhez. Szemeimmel kerestem egy üres asztalt, majd oda sétáltam. Tora jött utánam, s mindketten letelepedtünk az asztal köré.
- Féltékeny volt!! - jelentem ki magabiztosan. Persze, hogy magabiztos vagyok, hiszen mindent letudtam olvasni Ruki arcáról, amit csak szerettem volna. Látszott rajta, nincs ínyére, hogy Torával smároltunk. ÉS ennek kifejezetten örülök. Mert már teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy nem vagyok közömbös a Chibinek. De nem ám. Ráadásul, még ki is elégítettük egymást. Gondolom, azt ne teszi meg mindenkivel. Nem egy kurva, vagy ilyesmi. Nem úgy ismerem, mint aki bárkinek örömet szeretne okozni a testével.
- Hai. Viszont látszott rajta, hogy azt hiszi, mi együtt vagyunk!! - felnevetek, s egy pillanat múlva Tora is csatlakozik, s már mind a ketten nevetünk. Jó, tudom, nem szép dolog a káröröm, de ez esetben kivételt tehetünk. Ugyanis nekem kell Ruki. Ha viszont, máshogy nem adja magát, akkor kénytelen vagyok hülyét csinálni belőle, és féltékennyé tenni.
- Biztos vagyok benne - mosolyog rám - akar tőled valamit. - felderült az arcom. Megnyugtatott, hogy ő is így gondolja. Már attól féltem, csak nekem jön le így ez az egész helyzet. De ha már Shinji is ezt mondja, akkor biztosan van benne igazság.
- Akarjon is!! - húzom ki magam dölyfösen. Egy ilyen embertől mint én, jó , hogy akar valamit. Az lenne a baj, ha nem akarna.
- Látom, elvagy az egoddal, de én elmegyek egy kávéért!! - bólintok, s már itt sem volt. Vigyorogva néztem utána. Azért, kicsit szemétség amit csinálok. Mindenkit csak a saját céljaimra használok fel, ami kissé bunkóság, de ilyen vagyok. Ha akarnák sem tudnék megváltozni. Őszintén szólva, én így szeretem magam.
- Nekem is hozz. Sok tejszínhabbal!! - kiálltok utána, mire vissza fordul, s bólint. Mosolyogva nézek magam elé, s egyfolytában csak Ruki jár a fejemben. Bele estem?! Ennyire érdekelne, hogy csak rá tudok gondolni?! -egyfolytában ezek a kérdések cikáznak a fejembe, de nem tudok rájuk választ adni, mert magam sem tudom. Abban vagyok csak biztos, hogy rettentően érdekel a Chibi, és magaménak akarom tudni, de nem csak egy alkalomra. Jó sokra. Nem az mondom, hogy mellette akarok ébredni, vagy valami kapcsolatot. Nem, abban még egyáltalán nem vagyok biztos. De nem is lenne olyan rossz ötlet. Minden reggel egy iszonyú szexy pasi mellett ébrednék, s akkor érinthetném, ha csak kedvem lenne hozzá. Hm...nagyon is kedvemre való lenne. Senki más nem érne hozzá csak én, szinte kisajátítanám.
- Itt a kávé a nagy Saga-samanak!! - tolja elém a csészét. Ebben a pillanatban még a gúnyolódását is eltudtam nézni, vagyis inkább hallgatni.
- Arigatou Tora-kun. - bele kortyolok a koffeinembe, s hümmögtem egy sort. Pont, ahogy szeretem. Nem is túl erős, de nem az aminek már kávé íze sincs. Egyszerűen isteni.
Nagyot kortyolgatok, s látom, Tora ugyanígy tesz. De ő még a cigijét is elővarázsolta a kabát zsebéből. Meggyújtotta, s felváltva itta a kávét, s szívott a cigijébe.
- Meddig akarod még ezt csinálni?? - úgy nézek rá, mint egy komplett idiótára. Hogy hogy meddig?! Ez nem nyilván való, hogy csupán addig, míg a Chibi be nem adja a derekát. Utána már nem lesz szükségem a segítségére.
- Vajon?? - morgok, s újra a kávémnak szemtelen a teljes figyelmem. Annyira utálom, ha Tora játsza a hülyét. Mintha, nem lenne egy csöpp agya sem, hogy kalkuláljon egy nagyon picit. Pedig, szerintem ez a helyzet annyira nyilván való.
- Fogalmam sincs!! - atya isten. Egy olyan emberrel szövetkeztem, aki sík hülyének állítja be magát. Mert tudja ő, meddig akarom csinálni. Most vagy idegesíteni akar, vagy nem ő akarja kimondani.
- Ne játszd az agyad!!! - dörmögöm, s ki iszom a fekete nedű utolsó cseppét. Leteszem a csészét, és hátra dőlök a széken. Értetlenül pislog, s csak most esik le, hogy tényleg nem tudja. Komolyan nem százas ez sem. És még én azt hittem, jól járok, ha vele esküdök össze Ruki ellen.
- Tényleg nem tudom. Nálad nem lehet tudni az ilyen dolgokat. - ch...kikérem magamnak, nálam igenis lehet tudni. Egyenes ember vagyok, nem bonyolítok szinte semmit sem túl.
- Régóta ismersz, már tudhatnád, mikor mit, miért teszek!!! - derengtem rá, kicsit idegesen. Felhúztam az agyam...azzal, hogy ennyire gyagyás.
- Már elnézést, de ha rólad van szó, akkor semmiben sem vagyok biztos...- sóhajtja, s elnyomja a cigarettáját. Hát, ezt mégis mire véljem?!
- Mire célzol?? - összeszűkítettem a szemeim, s úgy néztem rá.
- Semmire, semmire.- mosolyog gúnyosan. Héé...az én szerepen a gúnyos mosolygás, és mások zavarba hozása.
Ajánlom is!! - morgok már mérgesen. Fasza, sikerült felbasznia az agyam. Pedig, nekünk fontosabb dolgokról kéne beszélgetnünk, nem pedig a másik hibáiról, s előnyeiről.
- Térjünk vissza az eredeti témához.- felsóhajtok. Talán, mégis szorult belé, egy kis agy. - Válaszolj légy szíves, hogy mégis meddig kell megjátszanom magam!! - ó, milyen követelőző valaki. Türelem tigris, mindent a maga idejében.
- Tora...tudom, hogy lassú az agyjárásod, és mindenre rákell vezetni, kezdő lökést adni. Megértem, hogy nehéz a felfogásod, de , hogy ennyire. Ez még tőled is sok. - egyre jobban élvezem a helyzetet. Most én dőlök hátra büszkén a széken, s ő lesz mérges. Huhu...de még mennyire. Az arca már szépen vörösödik. Jó tudni, hogy ezt hozom ki az emberekből.
- Ekkora bunkót, mint te!! - sziszegi. Igen, az vagyok. Nem tagadom én, sosem mondtam, hogy nem vagyok az. Mindig is ilyen voltam, aki szereti csesztetni az embereket. Ez éltet...hogy felhúzzam más agyát. Komolyan más mérges arcától, szinte erőre kapok.
- Ha nem lennél ennyire hülye, akkor nem mondtam volna ezeket...- vonok hanyagul vállát.
- Jó, akkor lennél olyan kedves, magyarázd már el ennek a nehéz felfogású pancsernek, ezt az egészet...- duzzogja, s kezeit össze fonja a mellén. Már a látványért érdemes volt beszólni neki, ahogy duzzog, az olyan gyerekes és vicces.
- Hai... elmondom nehéz felfogású tigris barátomnak! - kuncogok, s már a szemével gyilkol.
- Arigatou, milyen figyelmes vagy Saga-sama! - kuncog most ő, mert ettől az utálatos becenévtől arcom teljesen elborult. Fasz beléd Tora, de egy jó nagy, hogy itt húzod az agyam.
- Szóval, csak addig akarom ezt csinálni, amíg Ruki velem nem lesz!! -jelentem ki maga biztosan, mert biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, amit elterveztem. Ruki az enyém lesz. Mindenképpen.
- Veled lesz?? - hatalmas szemeket mereszt rám. - TE...kapcsolatot akarsz Takanorival?? - megilletődve ejti ki a szavakat, s úgy néz, mint aki nem hisz a szemének. Jó, gondolom, tőlem ez kicsit hirtelen jött, de miért is ne?! Legalább megállapodnák valaki mellett, s nem azon lennék, hogy mindenkit megfektessek.
- Hai, miért ne... - merengek magam elé, s az agyam őrülten jár. Hisz, milyen jó lenné, ha végre lenne valakim. Valószínűleg mindenkivel máshogy viselkednék. Teszem azt, még kedves is lennék, de ez nem biztos. Szeretem a stílusom, másokkal ellentétben. Mint már mondtam, szeretek köcsög lenni.
- Nem tudom, csak ezt olyan furcsa volt a te szádból hallani. - mosolyogja. Ne mosolyogj Tora, nekem milyen nehéz volt kimondani, s bevallani magamnak. - De örülök neki, hogy végre meg akarsz valaki mellett állapodni, viszont, még almomban sem gondoltam volna, hogy ez a valaki a kis méregzsák lesz. - tűnődik el, amit csak egy aprócska mosollyal nyugtázom. Nem is tudja, hogy én mennyire örülök neki. Jól esik, hogy valakire nem úgy nézek, mint egy zsákmányra, amit egy éjszaka felfalok, aztán mehet is el.
- Tudod, annyira jól esik, hogy végre nem akarok mindenkit megdönteni...- sóhajtok fel, s szavaimat komolyan gondolom.
- Elhiszem. Nem is értem, hogy tudtál csak a szexre menni! - rázza meg rosszalóan a fejét. Jó, most vágja a képembe, hogy miket csináltam. De, kikérem magamnak, csak olyanokat feküdtem le, akik mint én, csak a testi kapcsolatot akarták. Semmi mást. Különben nem dugom őket ágyba. Nem éreztem senkivel kapcsolatba olyat, hogy szükségem van rá, vagy el tudnám magam mellett viselni...egészen mostanáig. Ha, sikerülni fog Rukit megszereznem, miért ne sikerülne?! Hiszen látszik rajta, hogy legalább annyira akar engem, mint én őt.
- Ruki egészen más...- adok hangot gondolataimnak.
- Ha te mondod haver. Én csak örülök neki, hogy végre benő a fejed lágya! - mondja ezt ő, aki legalább annyi embert megfektetett, mint én.
Lassan kiszállok a székből, s megköszönöm Shinjinek a kávét, majd indulok is vissza a szobába. Remélem a kis Chibim lenyugodott egy kicsit. Nem szeretnék egy ideges Rukihoz vissza menni. Abból csak baj lenne. De végül is, ha ez kell ahhoz, hogy végre az enyém legyen, akkor megteszem.
- Te Tora - fordulok vissza, de már nincs sehol. Felsóhajtok, s megyek tovább. Mindegy is...Jobb ha nem mondok neki semmit, mert erre a mondatra, amit a fejéhez akartam vágni, tuti leütött volna.- felsóhajtok, beállok a liftbe. Komolyan ilyen luxus szállodát mint ez...Minden van itt...Medencétől kezdve a játékteremig. Komolyan, most kitett magáért a PSC vezetője.
Kinyílik a lift ajtó, s én kisétálok belőle. Megcélzom a szobánkat, s már nyitok is be. Körbe nézek, de Rukit sehol sem látom. Hova tűntél Chibim?! - nézek be a szobába, de legnagyobb sajnálatomra ott sincs. Átlesek a fürdőbe is, hátha ott rejtőzik, de sehol senki. Már csak az erkély van, de ahhoz sem fűzök túlzott reményeket.
Eltoltam az ajtót, s kisétáltam. Ruki ott ült. Nekem háttal. Hál'Isten, hogy megtaláltam. Már kezdtem érte komolyan aggódni. Én...Takashi, aggódni...Komolyan csodákat tesz velem Ruki, bár nem is tud róla.
- Végre megvagy!! - lépek mellé, s teszem kezem a vállára. Erre csak felmordul, s idegesen söprögeti félre a kezeim. Ezt meg mi lelte?! Talán, ilyen hatással volt rá, hogy Tora itt volt?!
- Mit akarsz?? - morogja, s előhúz egy doboz cigit. Kiszed belőle egy szálat, s meggyújtja. Csatlakozni akarok hozzá, de idegesen zsebre vágja az egész dobozt. De kis szemét valaki.
- Adj egy szál cigit Chibi...ne legyél köcsög...- morgok rá.
- A köcsög az te vagy éppenséggel!! - kacagja, s el kezdi szívni a cigit. Na, most beszélhetnék, ki is a köcsög...
Nyúztam még egy ideig, de nem volt hajlandó adni egy szál cigit sem. A kis...- magamban dörmögtem egy sort, de eszembe jutott valami, Ha már nem ad cigit, kiszolgálom én magam...
Kiszedtem a kezéből az ő cigijét, s beleszívtam. Szegényem, hogy meglepődött. Még a szemei is kikerekedtek. Hát ez van...Takanori, ha nem adtál, elvettem magamtól.
Miután pár slukkot loptam belőle, visszanyomtam a kezébe. Arcán a döbbenet helyett, már idegesség volt. Azért, ettől, még nem kellene annyira felhúznia magát.
- Okama! - szenteli ismét becses figyelmét a kezében lévő cigarettának.
- Te nem adtál...- vonok vállat, s elindulok be. Beteszem magam után az ajtót, s vissza pillantok Rukira. Oh, csak nem engem bámult?! Háhá, lebukott.
- Tudom, jó a seggem, de azért ne ilyen nyilván valóan bámuld!! - kuncogom, s befutok a nappaliba, mielőtt a papucsa a fejemen landol. Milyen kis izé...meg akar dobni egy papuccsal … ilyet!! - sopánkodva rázom a fejem, s leülök a laptopom elé. Igen, még ide is elhoztam. Nem akarok még véletlenül sem az unalomba meghalni. Így legalább tudok a neten nézelődni...
Bekapcsoltam a gépet, s átmentem előtte a fürdőbe. Gyorsan kikaptam a kontaklencséim, s átváltottam szemüvegre. Lehet hülye szokás, de gépezéshez mindig a szemcsim teszem fel...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.