Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vámpír bosszú / teljes /

2010.05.16

 

Miku POV
 
A zene dübörög, s a tömeg hangosan őrjöng. Ez a koncert is ugyanolyan, mint a többi, amin már túl estünk. Rengeteg ember jött el, s mint csak sikít és csillogó szemekkel néz ránk. Az An Caféra. Nagyon jó látni, hogy ennyien szeretnek minket és a zenénket.
A hangulat iszonyat jó… mint mindig. Az éneklés a színpadon való mászkálás mellett arra is szakítok időt, hogy kedvesemhez lépjek, s egy pár fanservicet nyomjak le. Bou csak mosolyog rajta, de tudja, hogy ez nem csupán a zene miatt van. Ha tehetném, a nap minden percében csak csókolnám, s kényeztetném. No, de mindegy… térjünk vissza a koncerthez…
Egy staffos csávó int a színpad mögül, mire mosolyogva megyek oda, s veszek el tőle egy üveg vizet. Köpködjüüünk!!!!
A közönségünkre vigyorgok- akik többek között csajok, de egy-két pasi is van köztük – s bele iszok a vízbe. Nem nyelem le, vagy ilyesmi, hanem az egészet a nézőtérre köpöm. A fangirlök szinte meghalnak a gyönyörtől, de ezen csak mosolyogni tudok. Olyan vicces, hogy egyes csajok mennyire betegesen szeretnek minket.
Lassan közeledünk a koncertünk végéhez… Már csak egy bizonyos szám, a Maple Gunman van vissza. Az egész banda imádja ezt a számot játszani. Van benne valami, ami mindannyiunkat megfogott. Speciel nem arra gondolok, hogy én írtam ezt a számot, vagy ilyesmi…. hanem arra, hogy teljesen egyek vagyunk ilyenkor. És ez valami csodás érzés, hogy mennyire összevagyunk szokva, s már a másik legkisebb mozdulatát felismerjük, s megértjük…
Basszus… annyira bele élem magam a zenébe, s gondolkodok közbe, hogy alig vettem észre, hogy elénekeltem már az utolsó hangot. A banda többi tagjára pillantok, s látom a boldog, de fáradt arcokat. Egy jó pörgős konci után már csak az ágyunkat várjuk…
- Arigatou!! Köszönjük, hogy eljöttetek ide, hogy velünk legyetek ezen a koncerten! Szeretünk titeket! Nyappy!!!! – üvöltöttem a végét, mire ismét nagy kiabálás töltötte be a csarnokot. Kanon megveregette a vállam, mire rámosolyogtam, s visszahelyeztem a mikrofont a helyére. Egy utolsó kiabálás, s integetés után mindannyian levonszoltuk fáradt végtagjainkat a színpadról.
- Ágyaaaat!!! – hisztizett Teruki.
- Bout!!! – nyivákoltam most én, mire az említett személy mellém lépett, s átölelt. Na, most már minden jó, és nem is vagyok fáradt. Ilyen csodát…
- Nem tudsz meglenni Bou nélkül??? – sipákol még mindig Teruki azon a baszott nőies hangján.
- Ezt kérdezned sem kell! – höh… Kanon is egy nagyon jó fej gyerek. De tényleg… főleg az ilyen megszólalásai után.
Gyorsan felfrissítettük magunkat, s le is fürödtünk. Milyen jól esik a víz ilyenkor. Fürdés után felkaptuk a tiszta ruháinkat – amik nem voltak annyira feltűnőek – s kisétáltunk az öltözőből.
- Miku! – lép mellém kedvesem, s fogja meg a kezem. Csak kérdőn rá nézek, s várom is, hogy megszólaljon, s előadja, hogy mit is szeretne. – Ma este felugrok anyumhoz. Megnézem, hogy van.
- Akkor nem is jössz haza??? – kérdezem kicsit bánatosan.
- Nem. Ott alszom nála! – gondolom, meglátta rajtam, hogy nem érint jól, hogy nem alszik otthon, mert átölelt.
Megbeszéltük, hogy siet haza, s már szinte abban a pillanatban elindult ki a taxihoz. Ajjj… milyen szar estém, és éjszakám lesz Bou nélkül…
Felhúztam a kabátomat, s a nyakamra tekertem a sálamat, majd elindultam haza felé. Gyalog mentem, mivel csodás téli idő van, minden havas, s azt imádom…
Lassan lépkedek az utcán, ahol hirtelen kialudt az összes lámpa. Áramszünet?! Hm.. valószínű… - megrántom a vállam, s épp indulnék tovább, mikor egy erős ütést érzek a halántékomon, s egy pillanaton belül elsötétül minden.
 
Amint kinyitom a szemem, feltűnik, hogy nem otthon vagyok, de nem is az utcán…
Basszus… kibaszottul fáj a fejem. De a legjobban az érdekelne, hogy hol vagyok, ki ütött le, és minek…
 
 
 
 
 
 
 
 
Tora Pov



Csak ültem az árnyékban.. Néztem ahogy fekszik.. Majd hirtelen mozogni kezd..Lassan felébredt. Nem sokat láthatott a helyből ahol van, mivel épphogy volt valami fény. Figyeltem egy kis ideig, míg magához tért.
- Kicsit nyúzottnak tűnsz. – mosolyodtam el.
- Hol vagyok? – aggodalmaskodott.
- A játszóházban. Remélem nincs ellenedre.. Bár.. miért is lenne. – nevettem.
Mikor felkapcsoltam a lámpát Miku észre vette, hogy ki van kötözve az ágyhoz.
Tehetetlenül fekszik ott kiszolgáltatva csak is nekem.
- Mit akarsz csinálni velem? – kezdett el rángatózni. Pedig mennyire nem kellet volna. A bilincs ugyanis felsértette a csuklóját. Kicsordult a vér.. Ettől csak jobban beindultam.
- Isteni az illata. – közeledtem hozzá.
Ahogy kiértem a fényre Miku szembesülhetett azzal, mi is vagyok valójában.
Éreztem, hogy karmaim nőnek és hegyesednek a fogaim is. Igen vámpír vagyok. Rávetettem magam az ágyra. Szegény már érezte, hogy itt nem csak egy baráti összejövetel lesz. Karmolni kezdtem a nyakát, megvártam amíg vérezni kezd.
Hagytam, hogy végig fussanak a cseppek a nyakán.. Nyálam csordult már ha csak a szagát is éreztem. Nagyon jó érzés. Lassan lenyalogattam a vért. Furcsa módon Miku hagyta magát.. ami nekem felettébb furcsa volt. Mikor végeztem megrángott.
-         Ennek nagyon rossz vége lesz, ugye tudod? – kiáltott rám.
 Ugyan miért lenne.. Ha nem hagyom elmenni.. Itt van az egész éjjel.. Nem ússza meg amiért Bou-t választotta.
Karmolni kezdtem a felsőtestét. Már csaknem vérzett.
Akárhányszor hozzáértem mindig felnyögött.. Ennyire gyenge volna?
Szemeit elöntötték a könnyek a fájdalomtól..
Elmentem a szekrényig..
- Mit akarsz ott?
- Megmondtam hogy játszani fogunk.
- Elő vettem egy izzópálcát.
Égetni kezdtem a testét. Fájóan fel ordított.
- Elég!! Kérlek!! –nyögött fel.
- Rendben. – leszálltam róla majd majd elő húztam egy dobozt az ágy alól..
Még nem nyitottam ki.. Előbb kerestem egy vizes rongyot.
- Minek kell ez? – ijedt meg mikor elkezdtem törölgetni a hasát.
- Hát hogy jobban fájjon.
- Micsoda?!
- Hát ez. – mosolyogva vettem ki a korbácsot.
Miku arcán szinte a halál félelem jelei mutatkoztak..
És megemeltem a kezem… Odacsaptam egyet az oldalára.. majd azt továbbiak követték a hasán és a mellkasán.
Az az üvöltés még csak felizgatta kedélyeimet.. Egyre csak szorongtam h előbb utóbb nem tudom megfékezni magam… De büntetni kell őt..
Aztán éreztem hogy itt az ideje a buli legjobb részének.
A sok nyögés után nem bírtam tartóztatni magam.
Elkezdtem kigombolni a nadrágját. Megpróbált ellenkezni.
- Css.. hidd el.. kevésbé fog fájni ha hagyod magad..
Aztán elkezdtem vetkőzni.
 
 
Miku POV
 
Kevésbé fog fájni?? Mégis, hogy gondolja ez a szerencsétlen vámpír vagy mi, hogy engem csak úgy megdughat?! Kénye kedve szerint….
- Eressz el!!! – szóltam rá talán kissé erélyesen, mert abba hagyta a vetkőzést, s mellém lépett, ismét a kezében a korbáccsal, s az megint csak lesújtott. A hirtelen jött csípő érzésre felsikítottam, s megpróbáltam könnyeim visszatartani. Hogy lehet valaki ilyen?!
Tovább csapkodott… már iszonyatosan fáj mindenem.
- Hagyd abba!!! – hangom kérlelő volt, s ezt ő is felismerte. Letette a korbácsot, s mellém lépett, majd könnyeimet macska módjára lenyalta arcomról. Undorodva csuktam le a szemeim, s próbáltam valami szépre gondolni. – Bou… - nyöszörögtem.
- Ezt meg ne halljam még egyszer! – sziszegte arcomba. Nagy nehezen erőt vettem magamon, s kinyitottam a szemeim. Két barna szempár nézett rám, s valami csillogott a szemében.
Tekintetemmel kicsit lejjebb vándoroltam, s megláttam fogait. Mind a két szemfoga hosszúra volt nyúlva, s aprón kilógott szájából. Azt hiszem, most szartam be tőle végérvényesen.
- Engedj el, kérlek! – erre elnevette magát, s ellépett a fejemtől.
- Még nem is csináltunk semmit. Így engedjelek el?! A-a… - kuncogott, s megint dobálni kezdte a ruháit. Lassan minden eltűnt róla… Ahogy végig néztem rajta, szinte a levegő is megakadt bennem. Ennek rettenetes méretű van… ez kurvára fog fájni, előre látom.
- Na, mi az?? – nevet keserédesen és lecibálja az alsómat is.
Megint nagyon nyelek, s fejemet elfordítom. Nem lehet igaz, hogy ez velem történik. Hogy fogok ezek után Bou szemébe nézni?! Egyáltalán látom még?! Mi lesz, ha ez a vámpír, vagy mi, kiszórakozza rajtam magát, s utána csak úgy megöl?!
- Én ezt nem akarom!!! – mondtam hisztérikusan, ugyanis a pánik már kezdett rajtam eluralkodni.
- Nem is kérdezte senki, hogy te ezt akarod-e!! – kegyetlen világ… Kegyetlen emberekkel… És még annál is kegyetlenebb degenerált teremtésekkel…
Megint megrántottam a kezem, mintha azt vártam volna a bilincstől, hogy enged, s kicsúszik a kezem… ehelyett a nyomorúságos valóság fogadott… felsebzett kéz.
Már épp nyitnám megint a szám, hogy újra tiltakozzak, de ekkor megérzem, azt a hatalmas keménységet combjaimhoz nyomódni.
- A kurva életbe!!! – sikítok, s kirúgok felé. Sikeresen eltaláltam, s a lendülettől elvesztette az egyensúlyát, s leesett az ágyról.
- Én megpróbáltam normálisabb lenni! De neked nem felelt meg! Akkor kapod a másik Torát. De előre mondom, hogy az nem ilyen!!! – mondta dühösen, s kiviharzott a szobából.
Pár percig eltűnődtem, hogy mit tud még kitalálni. Ezt a sokkot, s fájdalmat már nem tudja jobban fokozni…
Mikor visszajött, s megláttam a kezében azt a tárgyat, megváltoztattam a véleményem. Bizony tud még fájdalmat okozni. Nem is akármilyent.
- Ne merd meg!!! – zárom össze szorosan a lábaimat, hogy semmiképp se tudjon a hátsómhoz nyúlni.
- Ne ellenkezz!!! – morogja valami iszonyat mély hangon, s egy egyszerű mozdulattal széthúzza lábaim, majd elhelyezkedik köztük.
Ismét csak nyitom a szám, de a szó bennem szorul, mikor a vibrátort egy mozdulattal tövig belém nyomja…

 
 
 
 
Tora POV

Eszeveszett.. Hogy ez cseppet sem tudja élvezni a dolgokat.. Pedig olyan jó a buli.
Elkezdtem játszadozni a kezemben lévő tárggyal. Miku egyre jobban csak rángatózott.
- Ha tovább rángatod magad csak jobban fog fájni. – nyomtam fel neki ismét igazán.
- Ha befejeznéd cseppet sem fájna. – nyögött fel.
- Arról még csak ne is álmodj – kuncogtam.
Amikor úgy éreztem végképp tehetetlen, eldobtam a kis eszközömet. Végre kézbe kerülhet a szerszámom is.
- Ha ezt túléled is.. Az biztos, hogy egy hétig nem fogsz tudni járni. – nevettem fel.
Láthatóan meghökkent, de sebaj, csak jobb lesz így. Ha többet ellenkezik, tovább tarthat a kis móka. Észrevettem, hogy az izmai ellazulnak.. Hmm.. akkor ez biztos fájdalmas lesz számára. Lassan közeledni kezdtem felé, majd szép lassan belemélyedtem. Igaz volt az állításom.. Az éjszaka alatt ez volt az eddigi legnagyobb ordítása. Mit ne mondjak én is igencsak felnyögtem. Ez az érzés csodás.. Nem is tudom.. Van valami Miku hátsójában ami eddig egyikben sem volt meg.. Sokkal izgatóbb és élvezet benne lenni.
5 perc után mintha a tervem bevált volna. Vagy csak megadja magát. Elkezdtem gyorstani a tempón. Kezdtem úgy érezni gond van velem. Nem tudnék elsülni? Kifogyott a tár vagy mi van? A tempóm egyre gyorsabb lett hátha az besegít. Úgy érzem igen, de még mindig nem az igazi. Kezdtem egyre inkább kemény lenni, mire Miku hatalmas nyögésekkel fűszerezte érzéseimet. Talán kezdi ő is élvezni? Minél erősebben csináltam annál jobban markolta a láncot.
- Oh igen. – nyögtem fel.. Éreztem ez kell nekem. Mindjárt megvan! Már kezdtem aggódni finálé miatt. Akárhogy is annyira belemelegedtem a helyzetbe hogy nem akartam abbahagyni. Így hát a spermacsomag is belül landolt. Ez még csak jobban meghozta a kedvem a folytatáshoz.
 
 
Miku POV
 
Bazd meg, bazd meg, bazd meg!!! Ez iszonyat szar!! Azt hittem, hogy lepetézek, mikor mozgott bennem.
Szinte megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor végre elélvezett. De a farkát kihúzni belőlem már luxus. Az túl nagy feladat lenne vámpír uraságnak. Inkább nem is szólok semmit, mert akkor rosszabb következménye lenne. Lehet, neki állna még egyszer megrakni. Már csak az kéne. A seggem így is kurvára fáj. Tönkre tette egy időre a tökéletes fenekem.
Hogy fogok én így Bou szemébe nézni?! Hogy mással is voltam. Persze nem önszántamból, nem is élveztem, de akkor is. Tuti szakít velem, vagy valamit.
Hirtelen mélységes gyűlölet, s undor fogott el. Undor, minden iránt, ami Torához kötődik.
- Szállj már ki belőlem, te mutáns! – ordítottam rá, s mocorogni kezdtem.
- Mutáns??? – sziszegtem, s egy nagyot lökött rajtam. Fájdalmasan felsikítottam, s megrántottam a kezem. Oh, bazd… már vérzik is… - Hm… - vigyorgott Tora, s egyik ujját végig húzta csuklómon, s ujjáról lenyalta a vérem.
- Undorító…
- Finom… - nyammogta, s ismét véremhez nyúlt. De most ajkaimhoz nyomta saját vérem. Bekente vele ajkaim, s onnan kezdte lenyalni.
Gusztustalan, undorító… komolyan mondom, hogy mindjárt hányok tőle.
- Engedj már el! Megdugtál, összevertél, tele raktál sebbel. Mi kell még?? – morogtam mérgesen.
- És szerinted nekem ez elég?? – neveti, s hirtelen kihúzza magát belőlem. Normál esetben ez megnyugtató érzés, de engem olyan fájdalommal tölt el, hogy megint ordítok. Tora csak vigyorok, s mellém lép, majd államnál fogva felhúzza a fejem.
- Engedj el!
- Kuss! – morogja mérgesen. Fasza… most még fel is húztam az agyát. Jaj, nekem… - Még nem végeztünk… - neveti, s a farka vészesen közeledik a fejem felé.
Na nem… ez még viccnek is rossz… ÉN NEM FOGOM LESZOPNI!
- NEM! – próbálom a fejem elrántani, de szilárdan tartja erős kezével… Miért nem éri be ennyivel?! Miért kell, hogy teljesen tönkre tegyen?!




Tora POV

Igen csak ellenkezett.
- Oh ugyan.. Ezt már igen csak megtehetnéd nekem. – néztem rá.
- Felejtsd el.
Közelebb hajoltam a füléhez.
- Nem akartam bevetni, de úgy érzem, a bulin is csak segítene. –suttogtam.
- Ez neked buli? Perverz állat! Mire nevel anyád, he?
- Hát erre. – haraptam a nyakába.
A vérét szívni külön élvezet volt.. Majd a kábultságtól lehunyta szemeit egy pillanatra.
Mikor felnyitotta már nem azok a szépfiús szemek ragyogtak, hanem valami egészen más… Vörös volt és tüzesen vadító.
- Üdvözöllek. – nevettem. Ő csak csendesen bámulta a plafont..
- Tudod, az előbb csúnyán viselkedtél. Megpróbáltam veled egy vonalba jutni, de nem hagytad. Nem akartam ezt a módszert alkalmazni, de be kell látni mégis csak jobb lesz nekem. – nevettem.
- Mit tegyek?
- Engesztelj ki az előbbiért. – böködtem a szememmel lefelé.
Sosem gondoltam volna hogy ilyen jó ha átváltoztatok valakit vámpírrá. Ha ezt tudom előbb megteszem… De sajnos ez nem tart örökké.. De ameddig lehet, kiélvezem a lehetőségeket. Le is vettem a bilincseket.
Nem is gondolkozott a kézimunka kérdésén, egyből rákapott. Volt hogy annyira belemerült, hogy már szabályosan fájt.. De isteni érzés. Főleg amikor már végre a száját is elkezdte használni.. Öregem.. jobban nyalta a farkam mint kiskölyök a fagyit 40 fokban.
Uhh – hajtottam hátra a fejem. – ez egyszerűen tökéletes.


Miku POV
 
Úgy érzem magam, mint valami rémálomban. Nem tudom miért csinálom meg, azt amit mond… Egyszerűen valami késztet rá, s szinte irányít. Ez nem én vagyok… én ezt nem akarom. Hol a régi Miku?!
Komolyan, olyan élvezetten szopom itt le, hogy ezt még egy ribanctól se várják el…
- Ahm… - hangosan sóhajtozik, s nyög fel tevékenységemtől. Már sok nekem…
Egyre csak begyorsítok, hogy minél előbb végezzek…
Nem is kell sokat várnom, nyögve élvez számba. Bazd… mennyi spermája van ennek?! Kihúzza farkát a számból, s én győzöm lenyelni élvezetét. Na, ilyenre sem fog többet rávenni.
- Na… mi az?? Túl sok volt a jóból?? – neveti, s megpaskolja az arcom. Haha… kurva vicces… - nagy nehezen mindent lenyeltem, s rápislogtam.
Felültem az ágyon, s csuklómat kezdtem nézegetni. Nem azért, de az alvadt vér olyan hívogató rajta.
- Ezt szabad?? – mutattam fel a kezem, s az azon levő foltokat.
- Persze! – nevette, s végig nyalt saját ajkain.
- Inkább te! – felé toltam csuklóm, mire jóízűen felkacagott, s végig nyalt csuklómon. Először csak nyalogatta a vért, majd egyre durvább lett. És most ez is tetszett. Valahogy most minden tetszik, amit csinál…
- Mégh… - csúszik ki ajkaim közül, s másik kezem is oda tolom neki…
 
 
 
 
 
 
Bou POV
 
 
Előbb végeztem a kórházban, mint gondoltam. Ami azt jelenti, hogy együtt lehetek a kedvesemmel. Fel is hívom, nehogy bealudjon nekem mire hazaérek. Kicsöng a telefon, de nem veszi fel. Biztos a konyhában van.
Na, mindegy. Elindultam a metróállomás felé. Útközben felhívtam még párszor.. A végén meguntam mikor már harmadszor kapcsolt be a hangposta.
- Na majd kap tőlem ha hazaértem – morogtam magamban miközben sietve mentem nehogy lekéssem a metrót.
20 perc múlva már boldogan nyitottam ki az ajtót.
- Megjöttem! – kiáltottam be miközben ledobtam a kabátom.
Nem jött válasz. Körbe néztem. Nincs itthon? Hát nincs.. Vajon miért nem veszi fel a telefont?
Kezdett ez az egész egyre ijesztőbb lenni. Az én Mikum sosem csinált ilyet eddig.
Felhívtam Kanont, hogy nincs-e náluk.
- Haló? – szólt bele igencsak kómás hangon.
- Szia én vagyok az Bou. Figyelj. Nem láttad Mikut? Valószínűleg nem jött haza és nem vesz fel a telefonját sem.
- Hívtad már a rendőrséget?
- Még nem.. De minden esetre megpróbálom még felhívni.
- De ha nem veszi fel akkor feltétlenül hívd fel. Rendben?!
- Igen. Úgy aggódom miatta. Rosszat sejtek..
Megborzongtam belül. Kezdtem úgy érezni hogy nagy bajban van..
Még háromszor próbálkoztam sikertelenül a telefonnal. Meghoztam a végső döntést, és felhívtam a rendőrséget.

 
 
 
 
Miku POV
 
Kimerültem fekszünk egymás mellett Torával, s épp egy-egy szál cigit szívunk. A telefonom folyamatosan csörög, de nem veszem fel. Minek?! Kurvára nincs most kedvem senkihez.
- Ajj… ez a szar… - morogja, s elnyomja a hamutartóba a cigit.
- Idegesítő! – fejezem be helyette a mondatot. Tisztára olyan, mintha egyszerre járna az agyunk, és ugyanarra gondolnánk, ugyanazt éreznénk. Ijesztő basszus…
- Az! Ki a faszom lehet az?!
- Talán nézd meg! – tanácsolom röhögve, s én is elnyomom a cigit. Összeszűkített szemekkel néz rám, majd megrázza a fejét, s elteszi a hamutartót.
- De felvágták a nyelved. Kellett nekem belőled is vámpírt csinálni… - sóhajtja, s lép a telefon mellé.
HE?! Belőlem vámpírt?? Az nem lehet… én is?! Akkor azért érzem ilyen jól magam?? Azért akarok itt lenni vele?!
- Én is?? – csúszik ki a számon, s pattanok fel az ágyból.
- Te is ?? He?? Fogalmazhatnál érthetően…
- Hol egy tükör?? – kérdezem, s futok is arra, amerre mutat. Az előszobában lévő tükörhöz állok, s bele nézek…
Tényleg az vagyok… a szemeim élénk vörösek… Anyám, mit tett velem?! Jó, tudom rá a választ, de ez akkor is egy kicsit sok.
Visszamegyek a szobába, ahol Tora a telefonomat matatja. Hééé… az enyém!! Nem kellene azért turkálnia.
- Mit keresel??
- Csak bele néztem… és az előbb megint csörgött, így felvettem… - magyarázza, majd visszafekteti az asztalra a telefont.
- És ki hívott?? – kérdezem kíváncsian. Vajon kinek hiányozhatok ennyire??
- Nem tudom. Felvettem, de nem szólt bele senki… - vonja meg nemtörődöm módon a vállát, s turkál tovább a telefonomban.
Megrázom a fejem, s visszafekszek az ágyba. Onnan lesem Torát, aki ismét egy cigit tart a kezében. Csak nézem mereven, ahogy a cigit szívja, majd teljesen megkívánom megint. Igen, attól, hogy a cigit SZÍVJA! Beindult a fantáziám na…
- Tora… szükség van rád… lefelé… - motyogom.
- He?? – sunyin mosolyog, s egy pillanaton belül előttem térdel, s épp a nadrágom kezdené el lehúzni, mikor csengetnek.
- Vársz valakit, vagy mi?? – horkantom, de ő csak a fejét rázza. Ha nem vár senkit, akkor ki a faszom lehet?!
- Mindjárt jövök! El ne szökj!!! – jéé…. Pedig épp arra készültem..


Bou POV

Már azt hittem leszakad a karom. csengettem, kopogtam mint egy félőrült.
Vártam, de senki nem jött ki.. Már majdnem elindultam, mikor hallom nyílik az ajtó.
- Bou!! Micsoda…..meglepetés.. – fogadott Tora.
- Szia Tora, nem láttad Mikut? Annyira aggódom. Nem veszi fel a telefonját sem..
- Öööm nem tudom, biztosan elment moziba….Igen..
- Oda nem szokott egyedül menni… Na de mindegy. Felhívom még egyszer..
Már majdnem tárcsáztam, mikor Tora kikapja a kezemből a telefont.
- Minek zavarni? Ha végzett úgyis felhív.. Biztos jól szórakozik..Nem?
- De én akkor is rosszat sejtek…
- Tudod mit? Menj haza.. Feküdj le, aludj Mire felébredsz otthon lesz. – csapta be előttem az ajtót.


Tora POV

- Vagy nem. – támaszkodtam neki az ajtónak. Igencsak levert a víz…Basszus már majdnem tárcsázott.. Jobb lesz ha lenémítom a telefonját. Nagyon zaklatott lehetett, hogy még azt se vette észre, hogy egy szál alsóban mentem ki. Bár ez tőlem megszokott.
- Ki volt az? – kérdezett Miku.
- Senki.. Csak.. Elcímezték.
Odafeküdtem mellé..
- Nos.. Hol is tartottunk? Miféle szükség van rám? – mosolyogtam azzal az ördögi nézésemmel egybe vetve.
 
 
Miku POV
 
 
- Tudod te. – mosolyogtam rá angyalian, bár, ha meggondolom az angyalok nem azt szokták megbeszélni, hogy a másik hogyan szopja le őket. No mindegy…
- Mi van, ha nem emlékszem?? Emlékezet kiesés?? – vigyorogta, s már mászott is felém az ágyon.
Igen, ez az emlékezet kiesés tipikus panasza. Kaján vigyor, és egy éhes, ragadozó tekintet.
- Akkor, frissítsük a memóriád, vagy mi? – nevettem, s közelebb húzom magamhoz.
- Ha lehetne!
- Nem lehetne! Emlékezned kellene, hogy mit kértem nem is olyan rég.
- Jaj, bocsásd ezt meg nekem. Na, mit szeretnél???
- Egy Tora nevezetű vámpír száját! – jelentettem ki, s vártam a reakcióját. Azt vártam, hogy talán meglepődik, vagy legalábbis az arcán látszik valami hasonló jelenség, de semmit. Mintha tudta volna, hogy ezt mondom. A kis izééé~
- És mit csináljon a vámpír a szájával??
- Öhm… szopja le a farkam?! – húzom fel a szemöldököm, s már pöppet ideges vagyok. Tudom jó, hogy csak azért csinálja, hogy húzza az agyam és szívasson… de most én fogom szívatni… haha… szó szerint.
- Oh… kérésed számomra parancs! – kuncogta, s befészkelte magát a lábaim közé. Épp le akartam rá pillantani, hogy mégis mit csinál, ami ilyen sokáig tart, mikor megéreztem ajkait magam körül.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, s nyugtáztam, hogy ezt biztosan élvezni fogom. Már most tök jól csinálja. Olyan kurva forróak az ajkai, és az a nyelvtechnika amit használ… Ahm… isteniiiii~
Na, így legalább kvittek leszünk… én is leszoptam, ő is leszopja az én farkam, gond egy száll se!!! Mindenki boldog, és kielégült. Hát kell ennél több?! Dehogy!! Bár, ahogy most bele gondolok, elég éhes vagyok.
Anyám, ez pont most jut eszembe, mikor Tora éppen a farkamon csüng. Jó, ő most fog valamit nyelni, de én nem. És úgy érzem, hogy véééér kell!
Bele túrok a fekete hajkötegbe, s gyorsabb ütemre ösztönzöm, hogy minél előbb elérjen a gyönyör, melyet ezek a csodás ajkak és a nyelve nyújt, majd mehessek táplálkozni. Vért akarok!



Tora POV

Embeer. Mit csinálok?! Jó. Kurva jó érzés meg minden, mert ez a farok olyan nyalnivaló, de akkor is. Jobban szeretem, ha engem nyalnak. Na de mindegy is. Lassan kezdtem belemelegedni. Mintha friss húsra vettettem volna magam. Nem tudtam abbahagyni. Kezdtem észrevenni Miku arcán a fájdalom jeleit. Vagy csak túlságosan élvezi a helyzetet? Hmm, lehet. Végül is.. Tora bácsi nyelvecskéjének ki nem tud ellenállni?
Már beterveztem, hogy majd egy erős fájdalommal zárom az attrakciót. Na de hirtelen változott a terv.. Mi ez? Istenem.. Ez mennyire gyenge. Elrontotta a finálémat. Ajjh. De furcsa módon fincsi volt. Úristen. Mi van velem.
Elégedett mosollyal másztam feljebb az ágyon, majd elkezdtem csókolgatni az arcát, majd egyre jobban közelítettem a szája felé. Csak nem tudom abbahagyni. Még ilyet.
Már már kezdett durvulni a dolog
 és a tetőfokon…
A kurva életbe. Megint kopognak.
- Nee. Ne menj most ki. – nézett boci szemekkel rám Miku.
- Pedig muszáj lesz.
Sértődötten keltem fel MEGINT és mentem ki az ajtóhoz. Furcsa módon a törülközőt szorosnak éreztem. És lepillantottam.
Na ne. Hogy a faszomba fogok ajtót nyitni egy ekkora merevedéssel? Jézusom..
 


Miku POV
 
Komolyan mondom, hogy ilyen nincs. Ki a faszom csenget és miért?! Most szerintem egyikünk se vágyott látogatóra. Hülye idióták. Hát már élni sem hagyják az embert? Akarom mondani a vámpírt. Tök jó kimondani basszus!
És most, hogy én is vámpír vagyok, simán megtehetek bármit. Ha jól csinálom, akkor még Torát is térdre tudnám kényszeríteni. De lehet, hogy akkor is magasabb lenne, mint én?! A fene tudja. De milyen jó lenne, ha azt csinálná amit mondok! Jó, tudom, hogy tudok álmodozni, és, hogy a fantáziám is végtelen. De miért is ne?!
Talán pár perce, hogy Tora kiment, de már unatkozom. Mi lenne, ha körül néznék? Most úgysincs itt, talán nem is jön vissza egyhamar, szóval semmi akadálya. És akkor nem is fog róla tudni. Már pedig amiről nem tud, az nem fáj.
Valahonnan az ágy alól előkerítettem a ruhámat és fel is öltöztem. Azért nem egy farokban szeretném felfedezni a szobát. Mondjuk nem lát senki, de akkor sem.
Gyorsan fel is öltöztem, és elindultam a szekrény felé. Természetesen oda is benéztem, s meglestem, hogy milyen ruhái vannak. Hát nem hasonlít se a stílusunk, se az ízlésünk… Meg kell, hogy jegyezzem…
A szekrényben nem találtam semmi érdemlegeset, így tovább mentem, s végig néztem a képeket ami a falon volt. Volt ott kiskori kép – gondolom Toráról – akkor ballagási, de a legtöbben már a banda társaival volt. Azokat annyira nem néztem meg, mivel ismerem őket és tudom is, hogy milyenek, meg ezeket a képeket már egy csomóan látták.
Lassan elértem az ágy mellett lévő komódhoz, s oda is bepillantottam.
Ahogy egyre többet láttam, úgy lettek a szemeim egyre nagyobbak. Volt ott bent minden… kezdjük, hogy a legfelső fiókban csak olyan dolgok voltak, amik ilyen perverz embereknél fordulnak elő. Nem szeretném részletezni…
Ezeket inkább békében hagytam, ugyanis ki tudja, hogy előttem kinél, vagy esetleg KIBEN voltak. Fuuuj!
Visszatoltam a helyére, majd jött a következő fiók. Itt már nem várt kellemetlen meglepetés, mert itt csak képeket és egy naplót találtam. Nem mertem bele olvasni, mert ugye bármelyik pillanatban visszajöhet. Pedig egy -két titkát szívesen meglestem volna. Kíváncsi személyiség vagyok, na…
Na, szóval ezt is békén hagytam, és mentem egyre lejjebb. Oh… uccso fiók! Remélem van benne valami használható. Mert, eddig semmit nem találtam! Nem ezt vártam Torától, na!
Na, és mit találtam?! Na mit?!
Egy pisztolyt. Ez már érdekesebb. De miért van ennél fegyver? – nézegettem a kezemben lévő pisztolyt, majd elkezdtem forgatni. VILÁGURALOM! TORA AZ ÉN SZOLGÁLATOMBA! Ezt akarom, a franc egye meg… És talán a kezembe van az eszköz…
Kis ideig bénáztam, majd kivettem a tárat és megnéztem, hogy van-e benne golyó. És van basszus! Ráadásul ezüst golyó. Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a vámpírokat csak azzal lehet megölni…
Visszatettem a tárat, és szépen kibiztosítottam. Azért fő a biztonság. Bár, senki se tud bántani… Elméletileg… Tora meg úgysem tenné meg… Az én kis cuki pofimnak nem tud ellenállni.
Na...GYERE MÁR VISSZA! – forgattam a kezemben a pisztolyt. Milyen meglepett fejet fog vágni. Hehe… élvezett lesz ránézni!
 
 
Tora POV
 
Akárhogy is, de ajtót nyitottam. Meglepettségemre a rendőrség állt az ajtóban.
- Elnézést a késői zavarásért, de a szomszédok azt jelentették, hogy furcsa zajt hallottak. Feltehetően ebből a házból.
- Biztos úr. Gondolja, hogy a tus alatt művelhetnék egyéb zajt, mint hogy szokás szerint leesik a törülköző tartó? Ha büntethető dolgot tettem volna, gondolom a szomszédok esetleg sikítást is hallottak volna. Nem igaz?
- De. Viszont, ha bármi gondja vagy észrevétele volna, csak hívjon minket.
- Úgy lesz. – bevetettem egy erőltetett mosolyt… Ó, csak húzzatok már el.
- Nos, további jó éjszakát. És még egyszer elnézést a zavarásér.
- Jó éj.. – kész ennyi. Becsaptam az ajtót.
Ez nem lehet igaz, hogy folyamat valaki kopog.
Remek. A merevedésem is elmúlt. Na legalább ez meg van oldva.
Bementem a fürdőszobába. Közben elgondolkodtam mit is mondott a rendőr.
Hmm. Kerítettem valami nadrágfélét.
Basszák meg ezek átvágtak. Nekem nincsenek is szomszédjaim.
Na de mindegy is. Visszamentem a szobába. Reményeim szerint Miku még az ágyban fekszik. Oh.. bassza meg .. már fel is öltözött.. Érdekes mód hátat fordított nekem és kifele nézett az ablakon..
Na hurrá. Kis kezdő vámpír.. máris megbolondul az éjszakától.
- Hé, Miku… - szólongattam.
Semmi válasz. Gyerek. Ez aztán transzba lehet rendesen.
- Miku!! – lassan léptem felé pár lépést.
Lehajtotta a fejét és csendesen kuncogni kezdett. Felettébb idegesítő és nagyon ijesztő volt. Vajon mit akarhat?
 
Miku POV
 
Na, de nagy meglepetést kapsz Torácska. Vajon sikítani is fog? Nem, biztosan nem. Ahhoz túl büszke… Pff… Akkor csendes halála lesz. Hehe…
Milyen jó szórakozás lesz olyan lukasra lőni, mint amilyenek a sajtok. Haha… azzal a különbséggel, hogy Torából nem eszem. Vagy mégis? Hm… meggondolandó, mivel kezdek éhes lenni. És neki van vére… Nyami, nyami.
- Miku, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? – ha csak az lenni.
- Itt vagyok, na! – nevetek fel, és szerintem ő is kihallotta a gúnyt és a megvetést a hangomból.
- Azt látom, de miért nem nézel ide? Vagy egy jobb kérdés! Miért vagy ilyen sunyi? – most mondjam neki, hogy azért, mert bele akarok küldeni pár golyót? Ennyire hülye azért én sem vagyok, basszus.
- Nem vagyok sunyi… - forgatom a kezembe a pisztoly, majd komótosan megfordulok és egy bamba vigyorral a képemen nézek rá, miközben meglóbálom előtte a fegyvert.
Na, de ő sem olyan hülye, mint amilyennek látszik…
- Azt honnan szerezted? – jönne közelebb, de mivel ráfogom ezért inkább megmarad egy helyben. Okos vagy Tora…
- Szerinted? A fiókodból! – öcsém… Ez ennyire nem tudja, hogy melyik cucca hol van?!
- Ha szabad megtudnom, mire kell az neked?
- Jaj, nem lehetsz ennyire buta! – veszem elő a pár perccel ezelőtti sunyi vigyoromat, s megyek hozzá közelebb. – Tudod, azon gondolkoztam, milyen jó is lenne, ha mondjuk… én parancsolnék! – nevetek fel arcát látva. Öcsém… ez aztán tudja a bamba pofákat vágni.
- Te teljesen meghibbantál? – ch… milyen kis pofátlan. Itt állok előtte egy fegyverrel a kezembe és ilyeneket vág a fejemhez. Hát gondolkodj már ember!
- Csss!
- Miku a francba is! Tedd már le! – persze, és akkor megint ő fog parancsolni, és nekem úgy kell ugrálnom ahogy ő fütyül… Még mit nem.
- Kussolgassá! – ingatom meg előtte a pisztolyt.
Na, de milyen jók a reflexeim… Fogta magát, és felém ugrott… Basszus… kénytelen voltam lőni… Ha nem teszem meg, lehet, hogy ő nyírt volna ki engem. És én azon az elven vagyok, hogy inkább ő haljon meg, mint én.
Jééé… és vannak még csodák! A golyó pont fejbe találtam. Pedig esküszöm, hogy nem is céloztam. Szerencse volt.
- Viszlát Tora! – dobok felé egy csókot.
Abban a pillanatban össze esik és elterül a földön. Szemei még mindig nyitva vannak, de élet már nincs benne. Hm… pedig tetszettek a szemei… De most inkább rátérek a vacsorára, utána meg szépen elhúzok innen…
 
Police POV – xd
 
 
Elhagytuk azt a bizonyos házat és a társammal éppen a járőrautóhoz indultunk.
- Te. Ez rém ciki volt, ahogy az a hapi ott egy szál törülközőbe ajtót nyitott. – mondtam nevetve.
- Az. De kíváncsi vagyok, hogy akkor honnan jelentették a zajt.
- Hmm. Nem tudom..
Egy perccel később durranást hallottunk.
- Te is hallottad? – nézett rám a társam.
- Vissza a házhoz!
Visszarohantunk, de az ajtó zárva volt.
Bekopogtunk. Nem akartunk egyből nyittatni, hátha nem innen jött. De a megérzéseim mást mondtak.
Nem jött válasz a kopogásra.
- Itt a rendőrség. Nyissák ki!
Nem jött válasz erre sem.. Fegyvert fogtam. Megpróbáltuk betörni az ajtót.
 Bejutottunk. Bent sötét volt, de valahonnan jött a fény. Két folyosó után bejutottunk a fényforráshoz. Egy szobába. Az ablak előtt állt egy férfi, de nem az aki ajtót nyitott.
- Képes voltam rá. – motyogott magában. – Sikerült megölnöm. Akkor többre is képes vagyok.
Csak figyeltem és megpróbáltam közelíteni. Két lépé után észrevettem egy hullát a földön.
- Rendőrség! Forduljon meg feltett kézzel!
- Maguk nem fognak irányítani.
A féri megfordult. Ekkor vettük észre, hogy fegyver van nála.
- Fegyvert eldobni!
- Többre is képes vagyok.
- Fegyvert eldobni vagy tüzet nyitunk!!
- Világuralom… képes vagyok rá … igen.
Ez egy elmebajos.
- Világuralom.. de ti ebben akadályoztok. – kezdett közelíteni.
- Maradjon ott!
- Fegyvert eldobni!!
Kénytelenek voltunk tüzet nyitni. A férfi összeesett. A golyó szíven találta.
- Itt az éjszakai járőr. Kérem küldjenek egy mentőt.
- Rendben. Rádióadás bemérve. Küldjük a mentőkocsit. – hallatszott a rádióból.
Mire a mentősök ideértek már egyik személyen se tudtak segíteni.
És így ért véget a történetük.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.